A fenti merész állítás talán könnyebben belátható, ha először is modellezzük a sportteljesítmény összetevőit. Optimális esetben ezeket grafikusan ábrázolva egy olyan háromszintes piramist kapunk, melynek alapját az alapvető emberi funkcionális mozgásminták képezik, erre épülhet fel az általános kondicionális képességek szintje (pl. erő, gyorsaság, állóképesség), míg a csúcson a sportág-specifikus készségek, az ügyesség, a technika foglal helyet. Utóbbi két szint mérésére, értékelésére és fejlesztésére rengeteg program, módszer született már, a minden sportmozgás alapját képező alapvető emberi funkcionális mozgásminták előzetes elemzése és korrekciója nélkül ezek azonban esetleges meglévő, laikusnak talán fel sem tűnő torzulásokat erősítenek fel, ezzel fokozva a sérülések veszélyét és korlátok közé szorítva a fejlődés lehetőségeit. (De nem is feltétlenül kell a sportig menni, egy teljesen hétköznapi ember teljesen hétköznapi tevékenykedése is ugyanezt a hatást váltja ki, ami aztán, súlyosbítva a kor előrehaladtával bekövetkező lassú izomvesztéssel és az így beszűkülő mozgástartománnyal, az életminőség fokozatos romlását eredményezi.)

A központi idegrendszer azonban nem külön-külön kontrollálja az egyes izmok működését, hanem ún. mozgásmintákba csoportosítja őket, és azokat a továbbiakban egységként kezeli, tárolja ill. hívja le. A gyermekkorban még természetes módon kialakult, helyes mozgásmintákban a serdülőkor aszimmetrikus növekedési fázisai során különböző elváltozások keletkeznek (ez okozza jellegzetes, „esetlen” mozgásukat), melyek a korai felnőttkorban aztán vagy teljesen visszarendeződnek, vagy sem. Hasonlóképpen bármilyen sérülés, trauma, hirtelen fogyás vagy hízás, akár a terhesség is „átírhatja” a mozgásmintákat, bármilyen olyan esemény, ami a megszokott mozgást (akár csak időlegesen) megváltoztatja. Ezek az elváltozások a test mobilitását vagy stabilitását érintik, megnyilvánulhatnak pl. általában bizonyos mozgásformák korlátozottságában vagy a jobb és bal oldal aszimmetriájában. (A kutatás mai állása szerint az aszimmetria a legnagyobb rizikófaktor a jövőbeli sérülésekre nézve.)

Ezek a mozgásmintabeli torzulások befolyásolják az izmok-ízületek normális működését, így alakulhatnak ki pl. a sokszor tévesen „adottságnak” tekintett és egy „ez-van”-nal elintézett vagy esetleg tünetileg kezelt merev ízületek, túl feszes, kötött ill. túl laza, megnyúlt, meggyengült izmok. Természetesen az ily módon érintett izmok nem képesek optimális működésre, ezért a test más izmai „kénytelenek” beugrani helyettük, azaz kompenzálni a kiesést. Ez a kompenzáció olykor olyan jól sikerül, hogy a mindennapi élet vagy a sport területén sem okoz akut, „zavaró” problémát, viszont jelentős mértékű plusz-energiába kerül, zavarja a testérzékelést, a motorikus tanulást és általában a test biomechanikáját, ami érthető módon visszafogja a fejlődést, valamint igen gyakran az észrevétlenül „duplán” dolgozó izmok és esetleg az érintett ízületek túlterheléséhez, sérüléséhez vagy korai elhasználódásához is vezet.

Az FMS alapja egy kb. 10 perc alatt elvégezhető, 7+3 egyszerű feladatból álló teszt, 0-tól 3-ig terjedő pontozással vagy csupán pozitív/negatív eredménnyel, amely segítségével objektíven és számszerűsítve megállapítható:

• a sérülésekkel szembeni ellenállóság mértéke, azaz a nem kontaktos sérülés valószínűsége,
• hogy szükség van-e orvosi vagy fizikoterápiás kezelésre,
• hogy valóban gyengeség vagy aszimmetria okozza-e a vártnál alacsonyabb teljesítményt,
• hogy a mozgásminta elváltozása mobilitás- vagy stabilitás-problémára vezethető-e vissza,
• ennek megfelelően milyen korrektív stratégiákra van szükség és milyen sorrendben.

Az FMS nem egy program, hanem egy rendszer, nem csupán elvisz A-ból B-be, hanem nyomon követi a fejlődést és mindig a pillanatnyilag adott helyzethez alkalmazkodik, folyamatosan „pásztázza” a teljesítményt, azonosítja a mindenkori leggyengébb láncszemet, és azon dolgozik. Az egyes feladatokhoz rendelt különböző szintű és nehézségi fokú korrekciós gyakorlatok, önálló és partner segítségével végzett nyújtások, masszázs és egyéb rehabilitációs vagy fejlesztő technikák tárházából mindig az egyén állapotának és képességeinek leginkább megfelelő kombinációt választja ki. Súlyos esetekben ezek eleinte edzés helyett végzendők, egyébként pedig a normál edzést egészítik ki, akár a bemelegítésbe és/vagy a levezetésbe integrálva.

Ahogy John Du Cane, Pavel üzlettársa, a Dragon Door tulajdonosa fogalmazta: "Mindenki ott volt, aki számít"!

Fantasztikus élmény volt, és rengeteget tanultam, felért egy (sőt, több) megvilágosodással.

A "hivatalos", munka-képeket a Dragon Door oldalán lehet megnézni, ezek itt a bulizós-szabadidősek, meg persze a "sztárfotók" :)