Zolival együtt vizsgáztunk az első magyar RKC-n, 2008 májusában, ill. előtte néhány hétig együtt is készültünk. És bár eddig kizárólag a Vezér Fitnessben oktatott, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. 2009 ősztől pedig a Corpusban is tart órákat.

Vili az első olyan tanítványom, aki ugyan eredetileg csupán ballisztikus erőnléti kiegészítést kért tőlem a karate-edzései mellé (ez a mese róla szól - angolul), de a hatás olyannyira meggyőzte, hogy 2009-ben maga is RKC lett és augusztusban a Corpusban útjára indította első csoportját.

(A két megyében senki más nem rendelkezik képesítéssel kettlebell gyakorlatok szakszerű oktatására. Ez persze nem mindenkit tart vissza...  És ennek általában a biztonság és/vagy a hatékonyság látja kárát. De ez nem a kettlebellt és nem is az RKC-t minősíti.)

Bánszegi Zoltán vagyok, személyi edző és kettlebell instruktor. Gyermekkorom óta központi szerepet játszik a sport az életemben. A pályaválasztás idején egyértelmű volt számomra, hogy az edzői foglalkozás az ami engem igazán érdekel és inspirál. Így lettem okleveles fitness-testépítő edző. Ebben a szép és változatos sportban több éves szakmai tapasztalattal rendelkezem. A vendégköröm az átlagemberektől a versenyzői szintű sportolókig terjed, akik az évek alatt jó pár szép eredményt tudtak felmutatni.

Bár sikeresnek mondhattam magamat  szakmai téren, valami mégis hiányzott még a képből. Mindig is úgy éreztem, hogy a fitness fogalma nem merülhet ki a két véglet, a testépítés és az aerobik között! Biztosan kell még lennie más hasznos és hatékony edzésmódszernek is a világban, csak meg kell találnom. Így kezdtem kutatni új lehetőségek után, és találtam rá a kettlebellre és az RKC rendszerre. 

Nagyon szimpatikus volt ez az új és hatékony súlyzós sport, és lelkesen tanulni kezdtem az alapjait Budapesten. Majd még lelkesebben vettem meg az első kettlebellemet és kezdtem otthon gyakorolni. Pár hónap alatt gyökeres változásokon ment át a testem: leadtam jó 10kg zsírt és az addigi tipikus nehézkes és merev bodys testalkatom alól előtűnt egy szálkás atletikus fizikum! Még keményebben kezdtem el edzeni. A következő célom már az volt, hogy én is oktathassam ezt a szörnyen hatékony testedzésformát!

A végeredmény az lett, hogy 2008. májusában sikeres instruktori vizsgát tettem. Azóta párhuzamosan tartok fitness és kettlebell órákat a vendégeimnek. Innen már csak egy lépés volt a két sportág  sajátos előnyeinek összekovácsolása. Magam és a klienseim testalkatán bekövetkezett pozitív változások után bátran kijelenthetem: Az elkötelezett testépítők és fitness őrültek csak profitálhatnak a kettlebell használatából!

Sohasem tartoztam azok az emberek közé, akik nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. És, ha nem is volt túl sok belőle, ez a „mit” általában valamilyen sportaktivitást jelentett, hiszen nyolc éves korom óta rendszeresen edzek. Jelenleg is tagja vagyok a Magyar Orvoslabdarúgó Válogatottnak és a Magyar JKA (shotokan) Karate Válogatottnak is. Akkor rögtön fel is merülhet (jogosan) a kérdés, hogy mi a bú-bánatnak hiányzott még a kettlebell is nekem. 

A történet 2008. augusztusában kezdődött, amikor is a karate válogatottal edzőtáboroztunk. A szövetségi kapitány nekem és még két „kiváltságosnak” mutatott egy nevetségesen kis súlyú (16 kg), leginkább nyeles ágyúgolyóra emlékeztető valamit, miközben –ráadásul- egy volt „nagy baráti ország” hagyományaival hozta azt folyton összefüggésbe. Csináltam vele az utasításai szerint néhány gyakorlatot pár percig (talán kettő?), majd, mikor már újra az élők sorában éreztem magam (kaptam pl. levegőt, pulzusom 200 alatt, stb.) rájöttem, hogy egy hihetetlen hatékony rendszer kerülhet a birtokomba, ti. milyen jó erőnléti kiegészítő lesz ez a karatéhoz… Így első dolgom volt Debrecenben felkeresni egy szakedzőt (ő volt Gabi), és ezzel együtt, annak rendje és módja szerint meg is változott az életem. 

Pontosan mi is? Először is nem kellett már többet kiegészítésnek futnom és súlyzóznom. Az első hónapban 5x1km-en 7 másodpercet javítottam kilométerenként átlagban egy méter futás nélkül! Javult az erődinamikám, a tartásom (még a kocsim ülésének háttámláját is átállítottam –te jó ég, hogy ültem addig!), végre kiderült hol a helye a „kóbor” jobb lapockámnak, erősebb lettem. Fizikailag „átalakultam” és ezek a változások már mások számára is szembeötlőek voltak. Még a karatéra szánt edzés időt is lecsökkenthettem, mivel így is jobb lett a technikám. Kell-e mondanom, hogy egy olyan embernek, akinek mind a munkája (DE OEC Fogorvostudományi Karán vagyok fogorvos), mind a „sport-hobbija” (ami nála életforma) teljes embert kíván, mit is jelent a mindennapi életében ez a tulajdonképpeni idő felszabadulás? Úgyhogy nem az a kérdés, hogy miért kellett még nekem pluszba a kettlebell, hanem, hogy mennyi időt takarítok meg vele. Helyrehozott (3 hét alatt!) továbbá egy olyan vállproblémámat, amit már ki tudja mióta viseltem és az orvos-kollégák is tehetetlenek voltak vele szemben. Ezekről részletesebben olvashatsz egy cikket is. Még az edzés tervezés elméletéből is gyarapodott a tudásom, pedig nem voltam tapasztalatlan (1985 óta tartok karate edzéseket). Ehhez, persze egy jól felkészült edző is kellett. Mondjuk ez volt az a pillanat, amikor mindezeket leírhattam volna neki az ő vélemények „rovatába”, amit, persze nem tettem meg, mert egy „szamuráj” az nem reklámoz(za még az edzőjét sem), ugyebár… Ilyen eredmények láttán ki csodálkozna azon, hogy ezek után még behatóbban akartam tanulmányozni az RKC rendszerét! Innen egyenes út vezetett a dániai Instruktor Képző Tanfolyamra.  Immáron nemcsak tanulni szerettem volna tovább, hanem élni is a tanítás adta lehetőségekkel.

Van pár érdekes tanulsága a történetemnek. Először is szinte bárki, bármilyen szintről elkezdheti a kettlebellt. Én 39 évesen (nem igazán fiatalon) vágtam bele és egy viszonylag jó erő-, erőnléti állapotról is sikerülhetett látványosan fejlődni. Az pedig, hogy a dániai „haláltábort” hat héttel egy térdműtét után csináltam végig, az azt jelenti, hogy ez a rendszer nem veszi úgy igénybe az ízületeket, mint a legtöbb sport. Sőt! R.M. Rilke írja az Archaikus Apollo-torzó utolsó sorában a művészet erejére célozva : ”…Változtasd meg élted!” Ugyanezt érzem a kettlebellel kapcsolatban is. Ha változni, változtatni szeretnél - ami azért sokszor, valljuk be nem megy egykönnyen - egyszerűen csak gyere le edzésekre. „Kezdd el a kettlebellt és megváltozik az életed!” Nekem megváltoztatta, miközben pl. a karatéval kapcsolatos célkitűzéseim mit sem változtak. Csak már többet jelent egy „egyszerű” erőnléti kiegészítésnél és ehhez nem is kell annyit edzenem, mint előtte.

Valahol bíztam benne hogy Zoli és Vili alatt még helyet kapok egyszer én is Gabi honlapján, és tagja lehetek a debreceni RKC vonalnak. Álmom 2010 augusztusában vált valóra, ekkor sikeres RKC-instruktori vizsgát tettem.

A történet kb. 2 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy könyesboltban bóklászva véletlenül(?) megpillantottam Pavel Tsatsouline: Kezdd el a kettlkebelllt c. könyvét. Gondoltam belelapozok, érdekelt, mi mindent lehet kezdeni egy "fülesgolyóval" - ez csak vicc lehet, hogy könyvet írnak róla. Aztán ott helyben félig kiolvastam, a másik felét pedig otthon, miután rögtön megvettem.

Akkor már 10 éve foglalkoztam testépítéssel kisebb-nagyobb megszakításokkal, de az utóbbi időben már "nagyduzzogva-ajtócsapkodva" mentem le az edzőterembe, nem igazán hozott már lázba a vasgyúrás. Fájt a hátam, az izületeim, merev voltam, a felszedett izomtömeg miatt darabossá vált a mozgásom, amihez még rossz testtartás is párosult. Azt hittem erős vagyok (ha a felpakolt tárcsák számát nézzük, talán igaz is volt), de egy 50 kilós cementeszsákot képtelen voltam A-ból B-be elvinni. Akkor már tudtam hogy esztétikán(?) kívül mást nem kaptam ettől a sporttól.

Visszatérve a könyvre, rögtön megfogott az egyszerűsége és a nagyszerűsége a rendszernek, ami a 'bellezés mögött van. Gondoltam,vágjunk bele. De hát se golyó, se edző, márpedig nem a YouTube-ról akartam megtanulni (ezúton is óva intek mindenkit ettől...). Aztán megláttam Gabi hirdetését (micsoda véletlen...), miszerint kezdő csoportot indít a Corpusban. Jöttem, láttam és nem csalódtam. A felesleg leolvadt rólam, megszűntek a hátproblémáim, sokkal dinamikusabb, rugalmasabb, lazább lettem. A cementeszsákot pedig elviszem A-ból Zs-be.

A világtörténelemben mindig a legegyszerűbb dolgok voltak a leghatékonyabbak. Mint pl. az AK-47. Es most itt a KETTLEBELL!!

Köszönet Pavelnek, hogy irányt mutatott, és Gabinak, hogy nem engedett letérni róla.

Kettleberti vagyok Kabáról. Ezt a nevet nem véletlenül érdemeltem ki, a barátaim már-már fanatikusnak tartanak, hiszen állandóan csak a KETTLEBELL-ről beszélek nekik.

Az életemben az egyik legfontosabb dolog a sport, 2010 januárja óta legfőképpen a KETTLEBELL. Sosem állt tőlem távol a testmozgás, több sportágban kipróbáltam már magam. Általános iskolás koromban versenyszerűen birkóztam, magyar bajnoki bronzérmes voltam. 18-19 éves koromban elkezdtem foglalkozni a testépítéssel, majd 2004-ben el kezdett érdekelni az erőemelés, melynek köszönhetően összeszedtem egy komolyabb sérülést. Akkor úgy döntöttem, hogy ezt a sportot abbahagyom. Mozgás hiányában eléggé meghíztam, 1-1,5 év kihagyás után azonban egyik barátommal csináltunk egy vállalkozást, amelynek gyümölcse a kabai Chicago Fitness edzőterem lett, ahol újra az életem középpontjába került a mozgás. Ekkor már nem az izomtömeg-növelés érdekelt, hanem az erő -és állóképesség fejlesztése, melyben sokkal nagyobb fantáziát láttam. Így kezdtem el CrossFit edzéseket csinálni, amelynek köszönhetően sikerült megerősödnöm annyira, hogy aránylag könnyűszerrel vegyem az akadályokat a KETTLEBELL fortélyainak elsajátítása során, bár még ekkor meg sem gondoltam, hogy 2010 februárjától a KETTLEBELL-é lesz a főszerep.

Gyerekkori barátom, Nyíri László RKC (Kettlebell, Győr) ajánlott nekem egy nagyon jó debreceni instruktort, Katschthaler Gabriella személyében, akinek nagyon sokat köszönhetek.

Köszönöm szépen Gabi az edzéseket és a tudást, amit kaptam tőled!

Lenyűgözött a KETTLEBELL egyszerűsége és hatékonysága. Az edzéseknek köszönhetően napról-napra erősebb lettem, és 6 hónap kemény felkészülés után - 10 kg-gal könnyebben - 2010 augusztusában sikeres RKC instruktori vizsgát tettem. Számomra kihívás volt ez a vizsga, ezt mindenképpen ki kell érdemelni.  Nemcsak azoknak a sportőrült fanatikusoknak ajánlom a KETTLEBELL-t, mint amilyen én vagyok, hanem mindenkinek, aki szeretne egészségesebben élni!

Találkozásom a Kettlebell-lel ( A Hitetlen)

Gyermekkoromtól központi szerepet játszik az életemben a mozgás. Elsősorban küzdősportokkal és harcművészetekkel valamint extrém sportokkal foglalkoztam.

A Golyót néhány évvel ezelőtt láttam meg egy ismerősöm kezében, beugrott, hogy én ilyet már láttam rég-régi fotókon és filmfelvételeken. Mi ez? Miért kell ezeket a béna füles ágyúgolyókat emelgetni, amikor egy fittness teremben minden izomcsoportra megvan a megfelelő gép, és ami ehhez a golyóhoz a legjobban hasonlít (akkor még így gondoltam), az egykezes súlyzó, az is sokkal kényelmesebb. (Igen. Arra, amire azt használják, de például az RKC ballisztikus gyakorlataihoz teljesen alkalmatlan. Sőt, szerintem a többihez is.)

Később lehetőség nyílt kipróbálni és ismerkedni a rendszerrel egy szeminárium keretein belül, Budapesten. Edzettem én már annyi edző irányítása alatt, próbáltam már annyi eszközt, mi újat tud nekem mutatni? De azért kipróbáltam, akkor még csak kíváncsiságból. TUDOTT ÚJAT MUTATNI!!! Aki már csinálja a golyózást az szerintem tudja, miről beszélek…. Aki csak most kezdi el, emlékezzen ezekre a sorokra.
Vettem egy golyót és lelkesen gyakorolni kezdtem azokat a gyakorlatokat, amelyeket akkor úgy véltem, hogy megtanultam az alatt a két óra alatt. És persze én is beleestem a „majd megnézem interneten” hibába! Jöttek a fájdalmak, a sérülések. Hamarosan abba is hagytam az edzéseket…

Telt az idő és szemmel látható, az edzésen (közel-harc) érezhető volt a fejlődés azokon a barátaimon, akik jártak Kettlebell edzésekre. Ez volt, ami újabb lendületet adott. Rájöttem, ha eredményt akarok és hosszútávon gondolok az egészségemre, akkor edzői segítség kell.
Gabihoz kezdtem járni….
És jött az eredmény!
Számokban is nagyon egyszerűen lehetett mérni a fejlődést. Amiről néhány hónapja úgy gondoltam emberfeletti, meg tudom csinálni. ( De hol van még a jéghegy csúcsa?)
Megszűnt az állandó fájdalom a csuklyámban, nem fáj a vállam, se a térdeim, amit – hála a „régi” edzőimnek, az észnélküli és a mozgásról, mint külön „tudományról” semmit sem tudó „tapasztalt” okosoknak - már régóta fájlaltam.

Hiszek benne!
Szórakoztat, és ami nekem fontos, érzem a fejlődést! „Mellesleg” az egészségemért is teszek! Miért ne csinálnám?!!!